OKTÓBER 22.

Egyre inkább magunkénak érezzük az ÖKO életérzést. Elkezdtük figyelni az áruk címkéit, elolvassuk az összetevőket, utána nézünk a származási országnak és ha lehet, törekszünk vásárlásaink alkalmával a helyi, esetleg adalék-mentes termékeket előnyben részesíteni. Ha még az ára is kedvezőbb, az már csúcs! De ez nem mindig van így.... sőt!

A bio-farmon már hallottunk róla, hogy a biogazdálkodásban rengeteg járulékos költséggel kell számolni és ezt mi észre is vettük a ma délelőtti gyakorlati óránkon. Az volt a feladatunk, hogy vásároljunk be az ebédhez egy közeli szupermarketben, ott is a bio-termékeket részesítsük előnyben, aztán keressük fel a közelben lévő bio boltot és szerezzük be a maradék összetevőket kb. 15 főre. Fizetés után megállapítottuk, hogy csillagászati árat fizettünk (mármint az iskola) a mai alapanyagokért!

Miután kiveséztük a boltocska újító törekvéseit a csomagolás-mentes kiszolgálástól kezdve a fémkapocs nélküli tűzőgépig, visszasprinteltünk a suliba és csapatokban előkészítettük, megfőztük, majd boldogan elfogyasztottuk életünk talán legdrágább ebédjét. Nem volt olyan finom, mint anya főztje, de a miénk volt! Enrique, a szakács mesterség szerelmese, kísérő tanáraink és a teraszon lézengő hallgatók pedig óriási tapssal gratuláltak mindannyiunknak a mai napi küldetésünkhöz! Ez tényleg szép munka volt!  :-)